Sokan keverik a munkaerő-kölcsönzés és munkaerő-közvetítés fogalmát, annak ellenére, hogy a kettő nagyon különbözőt jelent. A munkaerős-közvetítés során a harmadik fél, a közvetítő cég feladata, hogy hidat képezzen a munkavállaló és a munkaadó között.
A munkaerőt kereső cég megbízza a közvetítőt, hogy bizonyos munkára keressen megfelelő embert: tehát, a munkaerő-közvetítés során a toborzást, az interjúztatást, a háttér ellenőrzéseket mind a közvetítő cég végzi, azonban, a szerződés végül a munkaadó és a munkavállaló között jön létre. A munkaerő-kölcsönzés és -közvetítés között ez az egyik legszembetűnőbb különbség, hogy kik között jön létre a szerződés.
A munkaerő-kölcsönzést általában akkor veszik igénybe a cégek, amikor hirtelen megoldást kell találniuk a munkaerőhiányra. Az okok között szerepelhetnek a szabadságolások vagy megbetegedések, ezekre pedig nem lehet megoldás az, hogy új embereket vesznek fel a munkára, hiszen a hiány csak átmeneti. Előfordulhat, hogy a kölcsönbe vett személy szerződését meghosszabbítják vagy akár teljes állást ajánlanak neki, azonban ez nem törvényszerű.
A munkaerő-kölcsönzés során a szolgáltatást nyújtó cég felkeresi a legmegfelelőbb jelöltet az állásra, leszerződik vele, majd az igénybevevő cég szerződést köt a kölcsönbeadóval. A munkavállaló minden esetben a kölcsönbeadó céggel köt szerződést és akár több kölcsönvevő cégnél is lehet állományban. Általánosan elmondható, hogy a kékgalléros vagy fizikai munkák sajátos jellemzője ez az állománytípus.
A szerződő feleknek, tehát a kölcsönadónak és a kölcsönvevőnek, különböző kötelezettségei vannak a munkavállaló felé. Míg a kölcsönvevő betanítja és ellátja a dolgozót a munkához szükséges ismeretekkel és munkavédelmi öltözettel, addig a kölcsönadó végzi el az adminisztrációs feladatokat, bejelentéseket és az állományba helyezést. A szerződésben pontosan meg kell jelölni a kölcsönvételi időszak kezdetét és végét, mely nem haladhatja meg az 5 évet. A jogviszony fennállhat rövidebb ideig is, majd ezt hosszabbíthatják, azonban a limitet a hosszabbítással sem szabad átlépni.
A turizmusban, mezőgazdaságban és feldolgozóiparban rendszeresen alkalmaznak munkaerő-kölcsönzést, hiszen a munka idényszerű, nem egész évben igényel szakképzett dolgozókat. Ez segíti a cégeket, hogy költséghatékonyan tudják megoldani a kialakult munkaerőhiányt, mivel a szolgáltatás ára nem bérköltségként jelenik meg az elszámolásban, hanem költségként elszámolható.
Pozitívum továbbá a kölcsönvevő cégeknek, hogy a munkaerő-kölcsönzés időszaka alatt ki tudják próbálni a munkaerőt, bármikor felmondhatják a kölcsönzést, vagy akár fel is vehetik teljes állásba. A tapasztalat az, hogy a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó cégek hatékonyabban találnak megfelelő szakképzéssel rendelkező személyt a munkára, mint a kölcsönvevő cég HR-esei, sőt, utóbbiak jobban járnak, hiszen nem kell álláshirdetést feladni és minimális adminisztrációval jár így a munkavállaló munkába helyezése.
