A fizikai munka pozitív oldala

Amikor összehasonlítják a közvéleményben a szellemi munkát a fizikai munkával, általában a szellemi munka javára billen a mérleg nyelve. Egyrészt komfortosabb, másrészt a presztízzsel kötik össze. Egy irodai munkának például, vagy egyetemi munkásságnak nagyobb végzettség az előfeltétele, mint a fizikai munkáknak. De valóba nagyobb elégedettséget is okoz mindenkinek, csak azért, mert presztízskérdés?

A fizikai munka végzése személyiségfüggő is

Először is, senkit nem fog boldoggá tenni, ha presztízskérdésből választ munkát. Ha nem önazonos az a pálya, ha nem való neki az az életvitel, amivel az jár, akkor biztosan elégedetlen lesz. A frusztrált hétköznapok pedig frusztrált életet eredményeznek. A megfelelés tehát nem éri meg a kényszerdöntések meghozatalát. Aki nem bír egész nap egy irodában ülni, annak nem való ez az életmód.

Van, aki olyan értelemben pezsgős, hogy szereti, ha van mozgástere, ha nem kell egész nap egy számítógép előtt ülnie, hanem használhatja a fizikumát is a munkavégzés során. Az ilyen típusoknak sokkal előnyösebb választás a fizikai munka.  Ráadásul, a szellemi munka az agyat fárasztja le, ezért sokan küzdenek alvászavarokkal, hiszen hiába jön el az este, a békés alvás illúziójával, a napi agypörgetés miatt nem tud még leállni az idegrendszer, és további feszültségekhez vezethet, hogy hiába feküdt le aludni, telik az idő, és nem tud lenyugodni. Sajnos, akiknek ez nem való, azoknak fel tudja borítani ez az egész stressz a bioritmusát is.

Ezért nagyon fontos a megfelelő önismeret mellett meghozni az ilyen volumenű döntéseket. A fizikai munkánál egészen más a helyzet, hiszen a kimerítő munkavégzés után jöhet a jól megérdemelt, valóban pihentető alvás. Ezzel biztosan nem lesz küzdelme az ilyen embernek! Ugyanakkor fontos, hogy aki fizikai munkát vállal, az valóban jó fizikumnak örvendjen, és fel tudja mérni teherbíró képességét, hiszen ez nem egyenlő a rendszeres sportolással, a terhelhetőséget is egyensúlyban kell tartani.

Nem követeli meg a magas végzettséget

A klasszikus értelemben vett fizikai munka, - tehát nem a sportolók vagy edzők és a többi speciális terület – nem követeli meg a magas képzettséget, diplomákat, papírokat. Nem mindenki való az egyetemi padba, és ez nemcsak az intelligenciával függ össze, hanem a ritmussal, és életmóddal is, amivel egy egyetem jár. Van, aki pragmatikus olyan értelemben, hogy azonnal szeretne dolgozni, ahogy kijön az iskolapadból, vagy más beállítottságú, ezért nem érez különösebb indíttatást több éves egyetemi hányattatásra.

Ezzel sincsen semmi gond, tényleg ismerni kell magunkat ahhoz, hogy tudjuk, merre induljunk el az életben, mit bírunk el, mi való nekünk, és mi idegen a személyiségünktől. A fizikai munka előnyös az ilyen típusok számára, hiszen akár végzettség nélkül is vállalható. Azok számára is reményt keltő lehetőség ez, akiknek nem volt lehetőségük a továbbtanulásra, hiszen így is el tudnak indulni az életben.

Másként élvezhető az eredménye

A fizikai munkának kézzel fogható eredménye van, ami az olyan típusoknak különösen motiváló, akik csak akkor érzik magukat hasznosnak, ha valóban látja, megtapasztalja a maga valóságában munkája gyümölcsét. A szellemi munka gyümölcse nem úgy tapasztalható meg, hiszen projektek valósulhatnak meg, de ezek más szinten mozognak általában.

De itt kézzelfogható eredményeket lehet elkönyvelni, mint például egy ház felépülése, vagy autó megjavítása, egy szökőkút megépítése, vagy akár egy kert rendbetétele. De akár az olyan munkák is ide tartoznak, amikor sikerül meghatározott mennyiségű árut összekészíteni, feltölteni, vagy becsomagolni.

Ott van az eredmény, nem vitathatja el senki, nem kell hozzá prezentációt készíteni, vagy érvelni mellette, mint sok nagyvállalatnál a projektek esetében. Ráadásul legtöbbjük a világ bármely pontján végezhető, nincs röghöz kötve. Kétkezi munkával fővárosban, vidéken, és külföldön is el lehet helyezkedni, ezek legtöbbje hiányszakmának számít.

Comments are closed.